Egy olyan témát veséznék ki, ami sokáig számomra sem volt teljesen tiszta, de hála Szerdahelyi Ádámnak, a Mikrosat vakuszakijának, most már tiszta a kép, így gondoltam leírom, hogy más is megértse mit tesz, hogyan működik valójában a Nikon és a Canon lassan már elavultnak tekinthető, de még mindig népszerű vakuvezérlési rendszere. Nevezzük CLS-nek, AWL-nek, Wireless TTL-nek, vagy a legközkeletűbb nevén "infrás vakuvezérlésnek".

Sokaknak az sem tiszta, hogy a Nikon gépvázakban már régóta jelen lévő, a Canon vázakban csak pár éve bekerült vezetéknélküli vakuvezérlés NEM rádiójel alapú. Mint ahogy az említett gyártók rendszervakuit együttesen használva sem kapunk rádió alapú TTL vezérlést. Kivételt képez ez alól a Canon 600EX-RT és a ST-E3-RT páros, de ez csak mostanság jelent meg, borsos ára miatt egyelőre kevesen használják. Mi most itt arról beszélünk, ha a fényképezőgépvázról irányítunk Canon vagy Nikon vakut, vagy egy Canon vagy Nikon Master/Commander vakuval (pl. 580EXII, SB-900) irányítunk más vakukat, vagy egy ST-E2 vagy SU-800 vezérlővel irányítunk más vakukat.



Ez esetben optikai kioldásról és vezérlésről beszélünk, ami azt jelenti, hogy az irányító /Master/ vaku(!) fényimpulzussal vezérli az irányított /Slave/ vaku(ka)t. Fontos, hogy az irányító, a Master, vagy más nevén Commander mindig egy vaku kell legyen. Ha rendszervakut használunk irányítóként, akkor az elővillanás vezérli a Slave vakukat, ha gépvázat használunk irányítóként akkor a beépített vaku irányítja a távoli vakukat (igen ez azt jelenti, hogy vakuvezérlési rendszert csak olyan gépvázba tudnak beépíteni, aminek van beépített vakuja), de ha valamelyik gyártó saját vezérlő egységét (pl Nikon SU-800, Canon ST-E2) használjuk irányítóként, akkor is ugyanígy működik a történet, ugyanis ezekbe a TTL-vezérlőkbe is egy aprócska vakucső van beépítve, ami a szükséges fényimpulzust adja ki.

A vakukból jövő fény tartalmaz látható és nem látható (UV és infra) fényt is, és ezeket a vakuvezérlő rendszereket úgy alkották meg, hogy a vezérlés működik látható fénnyel és infra fénnyel egyaránt. Emiatt például a Nikon SU-800 és a Canon ST-E2 vezérlőknél meg tudták tenni azt, hogy a villanócsövük elé infraszűrőt (vörösszűrőt) tettek, vagyis a vörös tartományban lévő fényt átengedi, a többit kiszűri. Azt érdemes tudni, hogy nagy hullámhosszú vörös fény (tehát az infravörös is) terjed a legtovább a levegőben (emiatt vörös az álljt jelző közlekedési lámpa, és az autók hátsó helyzetjelzője), így ez a leghatékonyabb, ha vezérlésre akarjuk használni a fényt. Ez az egyik pozitívum, a másik pedig az, hogy ez alig vagy egyáltalán nem látható fény, így nem zavarja a fotóalanyt a vezérlő saját fénye (magyarul nem pislog bele a képbe az elővillanás miatt). A vezérelt vakukba infra érzékelőt szerelnek, hiszen ez a spektrum terjed a legmesszebb - mint fentebb is írtam -, ezért a fény ezen spektrumára érdemes kihegyezni a rendszert.

Az alábbi fotón látszik hogy az ilyen TTL-vezérlők is valójában villannak, csak kevésbé látjuk:



Mivel fényimpulzusokról beszélünk, így lehetséges az, hogy a Yongnuo meg tudta oldani, hogy a vakuja "egyszemélyben" kompatibilis legyen a Nikon és a Canon vezérlő rendszerével is, ugyanis csak a kétfajta fényimpulzus rendszert kellett megfejteniük és beépíteniük a saját vakujukba. 

Abban tehát megállapodhatunk, hogy ez a fajta rendszer fénnyel működik, a jeladók látható fényt vagy infrafényt adnak ki típustól függően, a vevők pedig infrafényt érzékelnek. Emiatt a rendszer akkor működik a leghatékonyabban, ha közvetlen rálátás van a vezérlő és a vezérelt egységek között. Mivel a fény egyes felületeken visszaverődik, ezért bizonyos esetekben tudjuk közvetlen rálátás nélkül is használni őket, de egy rádiós rendszerhez képest itt igencsak leszűkülnek a lehetőségek (emlékezzünk csak a tévét is néha lehet úgy irányítani, hogy a távirányítóval a szemközti falra célzunk). A villanó méretéből adódóan a leghatékonyabb vezérlő egységek maguk a rendszervakuk, hiszen sokkal nagyobb fényt, és végső soron vezérlő fényt tudnak kiadni magukból, mint a beépített vakuk vagy a beépített vakuhoz hasonló méretű villanócsővel szerelt TTL-vezérlők. Ezért ha olyan helyen fotózunk, ahol erős a környezeti fény (napsütés pl.) vagy nincs közvetlen rálátás a Master és a Slave vakuk között, akkor Masterként lehetőség szerint használjunk inkább rendszervakut beépített vaku vagy TTL-vezérlő helyett. Ha a modellünk rendszeresen belepislog az expo-ba, ekkor meg használjunk TTL-vezérlőt, mert az infra fényt ad ki magából, ami a szemnek láthatatlan.

Végül de nem utolsó sorban azt mondanám, hogy az optikai vezérlés már a múlté, használjunk inkább rádiós kioldókat. Ezekből is van már olyan, ami teljes mértékben képes helyettesíteni az optikai vezérlést, minden funkció elérhető marad általuk, de a hatótávjuk jóval nagyobb, mint az optikai kioldóké. Ilyen például a Yongnuo YN-622 rádiós vakukioldó is.

 

Forrás: Vaku.hu